Küldetésünk

(Intézményünk pedagógiája)

Rómában 1977-ben a Katolikus Nevelés Kongregációja a  katolikus iskola küldetését így határozza meg: „…az Egyház mélységesen meg van győződve arról, hogy a katolikus iskola, amikor fölkínálja korunk embereinek a maga nevelési programját, pótolhatatlan és égetően fontos egyházi küldetést tölt be. Az Egyház ugyanis a katolikus iskola által sajátos módon részt vállal a kulturális párbeszédben, s ezzel elősegíti a valóságos fejlődést, amely az ember teljes kiformálódásához vezet. A katolikus iskola nemléte mérhetetlen veszteséget jelentene a művelődés, az ember s annak természetes és természetfölötti rendeltetése számára”

Egy közoktatási intézmény sikerességét sokféle mutató számmal, statisztikai módszerrel lehet mérni, és ezek eredményei alapján képet kaphatunk az iskola teljesítményéről. Ennek fényében sokat beszélünk a tanulók tanulási teljesítményeiről, és méltatlanul keveset a személyiség-fejlődésükről.

Komoly kihívást jelent a katolikus óvodák és iskolák számára, hogy az elvárások a tanítási folyamatban elsősorban a tudás növelése és a képességek fejlesztése felé mutatnak, mivel a keresztény nevelés emberképében nem a teljesítmény áll a középpontban. Sajnos egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a szülők - miközben teljes jószándékkal igyekeznek gyermekeiknek megteremteni a lehető legmagasabb színvonalú és legsokoldalúbb oktatás és képzés lehetőségét - elfeledkeznek arról, hogy gyermekük nem egy kis felnőtt, akit akár erején felül is lehet(kell) terhelni a megfelelő teljesítményért,  hanem egy olyan kincs, akinek az a "kötelessége", hogy életkorának megfelelő szinten, stresszmentes környezetben bontakoztathassa ki önmagát, röviden szólva: gyerek lehessen. 

A katolikus közoktatási intézmények erőssége abban rejlik, hogy nagy hangsúlyt helyeznek olyan„teljesítményekre” is, amelyeket nehéz kimutatni és gyakran csak kitartó megfigyelés útján lehet feltárni. Például egy osztály valódi közösség-e, diákok megbecsülik-e egymást, vagy honnan indultak és hová érkeztek meg iskolás éveik során. Hogy a diákok számára érték-e az elfogadás, megbocsájtás, a türelem, a megbízhatóság. Igényelik-e a tudás megszerzését, a folyamatos önképzést, a világban való állandó tájékozódást.

Ez az átlagosnál nagyobb „pedagógiai hozzáadott érték” olyan intézményekben valósul meg, ahol a képzett és elkötelezett pedagógusok jó tanár-diák kapcsolatokat és megfelelő munkafegyelmet alakítanak ki. Ebből a szempontból egy katolikus iskola igazi missziós feladatot lát el, mivel oktató-nevelő munkájának alapvető értékei a mai világban/világnak sokszor másodrendűeknek tűnnek a modern nevelési elvek mellett.

Így világossá válik, hogy intézményünkben a sikert sokrétűbben fogalmazzuk meg, mint ahogy általában szokták. Ezért tekintjük fontos feladatunknak, hogy tanítványaink keresztény értékrenddel rendelkezzenek a megfelelő alapműveltség mellett. Azt tudjuk, hogy hitet nem tud adni az iskola. De a hit örömének élményét, a hitből élő emberek bizonyságtételét mindenképpen közvetíteni tudja. Igyekszünk felkészíteni tanítványainkat arra, hogy a megismert értékrend és jó példák alapján minden helyzetben helyesen tudjanak dönteni, és az így elvetett mag, talán szárba szökken.